Far, far away

Ezennel vége ennek a remekbe szabott hosszúhétvégének. Kipakoltam az egyik szekrényt, nagy erőkkel várom, hogy érkezzen a bútor. Kedden asszem, úgy lesz a jó mindenkinek. Rommá vasaltam a ruháimat jövő héten minden nap szépbe megyek dolgozni, de jó is lesz. Ma 273 Ftért tankoltam, alig akartam hinni a szememnek. Bizonyára én vagyok a hülye, de nem értem, ha válság, akkor hogy tudott így lemenni a benzin ára. Nem baj persze, én csak örülök, de azért még nem értem.

Azt hiszem indítványozni fogok egy ereszd el a hajamat bulit, rám férne.

Csodát tett az Isten velem. Jól aludtam, időszámítás szerint fél10kor ébredtem. Nyílván sokat segített reménytelen helyzetemen, hogy hajnal kettőig cseteltünk Zsírral. Mondjuk ő is egy állat, mert ha én lennék ő, akkor először is lefogynék, de másodszor magam helyett inkább bármi mással foglalkoznék. J Meg ne próbáld!

Az is döbbenetes, hogy nem az úgy megszokott felkiáltással ébredtem, hogy Most meg Istenem MÉRT mond meg MÉRT?! J

Leves fő, tesómhoz csosszanok át, mert krémest csinált. Felmerülhet, hogy szép az élet?

Egyébként van még bárki a világon aki ennyit foglalkozik azzal, hogy hogy alszik?

Akkora elbaszott szar napom van, hogy csak na. Nem mintha nem lett volna jó, mert ugye az volt, mert kirándultunk, jót ettünk, nevetgéltünk, de akkora szar kedvem van, hogy az hihetetlen. Mindez ugye azért, mert rosszat álmodtam, felébredtem, féltem, aztán itt maradt ez a vacak érzés, és egész nap nyomaszt. Estebéd közben arra gondoltam, hogy mekkora élmény lehet a kis barátnőméknek nézni a hülye fejemet. Na mindegy. Azt hiszem ezt előléptetem életem legrosszabb hosszúhétvégéjének. De ha pozitív akarok lenni, akkor arra gondolok, hogy ha már megvolt a legszarabb, akkor ezentúl mindegyik csak jobb lesz. Bár nem bántam volna, ha ez is jó, de most már mindegy.

Hallgatom a híradót. Na nem kéne, mert ha ettől nem fekszem meg végleg akkor semmitől. Szemezgetek: színésznőnek megölték anyját, testvérét, gyereket elrabolták, vélhetően valami családtag… orvos hívvel fertőz embereket, mert ugyanazt a tűt használja… diákot elgázoltak 7 métert repült, többszörös agyműtét… válság, úgy világilag… gépeltérítés…

Szerinted? Szerinted mért van az , hogy az ember úgy vágyna egy nyugodt pontra, ahol biztonságban van, és nem kell aggódnia, és nincsenek rémhírek. Tényleg semmi jó nem történik a világban? Talán azért is mert beszéltünk róla, de úgy egyébként is, mintha kezdene olyan világvége hangulat lenni, mert így nem hiszem, hogy sokáig mehet még.

Ja, és senki nem lepődik meg, hogy az óra állítást is utálom. Mi a fenének kell állítgatni az órát? Úgyis szarul alszom, nekem nem kell plusz egy óra. Az is jópofa, hogy nincs kedvem lefeküdni, mert nem szeretnék rosszat álmodni.

Ezt meg csak úgy mellesleg… Ejtenék pár szót a kegyeletről. Talán felmerül a kérdés, hogy ez most, hogy jut eszembe, ki fog derülni. A mai napon kimentünk édesapámmal a temetőbe, tegnap lett volna a mami születésnapja, hát ilyenkor úgy érezzük jó lenne ott lenni vele, így nem is tétlenkedünk.

Nemrégiben áthelyezték a sír, mivel a temető területet rendez. A sírban benne volt – ez a későbbiekben fontos lesz – a mami urnája, őt elhamvasztottuk, és a dédi eltemetve, őt nem hamvasztották el annak idején. Egy, másfél évvel ezelőtt lejárt a parcella bérlet, így jó apám ment, hogy befizesse, mire is közölték, hogy elbontják, mert mint említettem területet rendeznek, és nem sokba kerül, olyan 150.000ért áthelyezik, ha akarjuk. Aranyosak, nyílván van választás… Mondjuk van, ha nincs lelked, de ez nálunk nem állt fent. Tényleg csak egy zárójeles kitérő, hogy azzal mi van aki mondjuk öreg, egyedül van és nincs rá pénze, mert, hogy kenyérre sincs, na mindegy, részlet kérdés. Na a lényeg, hogy apu lezsírozta, és mostanra áthelyezték. Álldogáltunk a sír előtt, és kérdem, hogy az, hogy is volt. Mire apám merőben új információkkal állt elő. Hát az úgy volt, hogy kijött a pappal, aztán kivették a maradványokat, és áthozták ide. Elgondolkodtam…

Figyelj apu, az ok, hogy az urnát kiveszik, de a koporsó, az nem necces ennyi idő után, már a dédié.

Ja, az már nincs…

Aha, még jobban elgondolkodtam…

Hanem?

Hanem a csontjai vannak.

Aha, akkor azt nézted, ahogy kiszedték az orrod előtt a dédi csontjait a földből?

Azt.

Kicsit néztem, mert magától folytatta.

Beteszik egy kis koporsóba, azt is szépen kifizeted, és akkor abban áthozzák.

Na bzmg! Hát én nem emlékszem a dédire, és apám megkímélt az áttemetéstől, de nem basszák meg ezek a kurva anyjukat??? Ha nekem végig kellett volna néznem, hogy az imádott mamám lábszár csontja előkerül a földből, hát elájultam volna, vagy heves üvöltő rohamba török ki.

De figyelj apu, arra nem gondoltak, hogy esetleg nem jó neked nézni ezt, szóval, hogy nem látnád szívesen a mamád lábszárát?

Nem válaszolt, hülyén nézet, a hülye gyerekére, és inkább nem röhögtünk.

A temetőből kifelé menet még közöltem.

Ha meghalok, hamvasszá már el, nem szeretném ha egyszer a felkarommal kardoznának…

Nem kardoznak – jött a válasz…

Jó, lehet, hogy nem, de akkor is rohadjanak már meg.

Na az a kegyelet, hogy nem ásunk ki a földből halotti csontokat a szerettek előtt. De lehet ez csak nekem evidencia. Az ombudsman meg menjen a picsába a többiekkel együtt.

De a mamának, nagy mákja volt, ketten is eltemették…

Ennyiben maradtunk.

Következő dologra derült fény tegnap éjszaka miközben erősen cseteltem Zsírral, ha beütöd a googleba a következőket:

Heti hetes rendező buzi

Ez jött ki

 Alföldi Róbert a Nemzeti új vezérigazgatója 

Szépen vagyunk…

De ma már Zsír blogja jön fel ugyanerre J  Végül majdnem egy kategóriába tartoznak. Azért csodákra képes a net, ez kétségtelen. Szóval a Nemzeti új vezérigazgatóját így lehet megtalálni. Én kérek tőle elnézést, mert minden tiszteletem az övé, zseniális színész, rendező, és miegymás. De ez a világ már csak ilyen… Ma a piacon majdnem elmagyaráztam egy nőnek, hogy mi az a fogyasztók megtévesztése. De gondoltam, ha ilyen szavakat használok, sírva elmenekül, mondjuk jó lett volna, megszerezhettem volna az egész vizesvödör virágot… Szépen feltart két csokrot egybefogva, és kínálgatja, hogy hatalmas csokrok, jaj de olcsón. Ó, mondom magamnak, ez tényleg nagy csokor. Mosolyogva odalép, mire is közli az árát, megfelelő, majd hirtelen kiderül, hogy ja, az két csokor. Mondom neki: Drága néni, az azért picit megtévesztő ám, hogy két csokrot tetszik egybe fogni… Néz, pislog… valamit gagyog, hagyjuk, jó lesz az. Mindenhol átbasznak, vagy csak én vagyok hiperérzékeny? 

Jó apám ma wc-t szerelt, kiderült, hogy azért folyik, mert maga a wc csésze tört el. Csodálkoztam volna ha nem, azon is, ha javítani lehet. Veszek másikat, érted, mi bajom lehet, végül csak semmire nincs pénzem, így felkerül még valami a listára. Mondanám, hogy faszom, de nem teszem. Ehelyett kitakarítottam a fürdőt, budit, tudok élni, szép az élet, mégis faszom.

Az én életem, valahogy tényleg soha nem úgy alakul… Ez igaz kicsiben és nagyban is. Talán ha nem terveznék annyit, és nem annyira pontosan. Négy napra beütemeztem mindent, aztán már ma reggel fenekestől felfordult. Ettől persze totál depis lettem, és eldöntöttem, hogy semmit nem fogok csinálni, ki sem mozdulok, és teszek a világra. Ja, nem már tegnap este változott amit akartam! Aztán ültem, ültem, és arra gondoltam, ha rugalmasabb lennék, talán az megoldás lehetne. Végül is nem véstem kőbe a terveket, hát csinálhatom másképp is a dolgokat. Sőt, talán akkor sem lesz semmi, ha nem tervezek meg mindent előre, hanem majd alakul, aztán puffan is. Így is lett végül. De valahogy nem lettem boldog, bár ritka az, ha boldog vagyok…

Ráadásnak, olyan szar kártyákat vetettem, hogy csak… Jobb nekem, ha dolgozom, úgy látom.

Mai díjnyertes kérdés:

Jövőhéten lesz szerda? :) Rá fér már mindenkire ez a 4 nap szünet... Bár talán már nem kell sok idő, és lesz a kérdésnek létjogosultsága.

Ma munka után ültünk, és beszélgettünk a főnökömmel. Jó volt. Nézegette a papírokat, aláirogatott, közben szidtuk a rendszert, és össze hordtunk hetet-havat. Mi az, hogy hetet-havat? Azon is tűnődtem, hogy milyen jó lenne, ha krízis kommunikálnánk… de rajtunk kívül mást nem érdekel a dolog, nem baj, végül csöndben is lehet tönkre menni.

Ma megütöttem az egyik kollégámat. Ez a kocsiban hazafelé jövet tudatosult bennem, természetesen elkezdtem hangosan röhögni. Nyílván nem értette a környezet, ha látott – de ugyan ki lát – de jól szórakoztam. Mondjuk mentségemre legyen mondva, hogy csak egy prospektussal vágtam rá. Telefonkönyv jobb lett volna, az állítólag nem hagy nyomot, de nem volt kéznél. Főnök rezzenéstelen arccal nézte, így úgy veszem, rendjén volt.

Ma egy hete és egy napja diétázom. Szerintem nem használ, de kitartok mint az egri vár védők. Szurok kéne…

De jót is tettem ma! Kolléganő kiakadt, mert olyan dolgokat bíztak rá, amihez mukkja sincs, és, hogy könnyebb legyen, még információval sem látták el. Na így érdemes dolgozni, én mondom! Ezért hevenyészett PR oktatásban részesítettem, elmondtam miket tudjon meg, utána meg betanítom mit mondjon. Végül így izgalmas az élet, már, hogy az övé, mert az enyém tuti nem.

Meglett a lakás kulcs amit jó apám elhagyott. Kicsit örültem, mert minden este, minden zárat becsináltam, de úgy, hogy nem fordítottam el teljesen a kulcsot, hogy nehogy ki lehessen tolni. Kicsit óvatos vagyok mostanában. Ja, és reggel arra ébredtem, hogy egész éjszaka aludtam, döbbenetes élmény volt.

Na mindezek szolgáljanak Estike szórakoztatására holnap két orrfújás között.

Megnézem a híradót is, hátha lesz hozzáfűznivalóm, és mért ne lenne…

Beoltattam magam. Nagyon féltem, és nem is tudom jól tettem-e vagy sem, de már mindegy. Elvileg csak elkísértem volna az egyik kollégámat, séta gyanánt, de mivel ketten voltunk, ezért két tű került elő… Hát… Pont úgy éreztem magam mint régen az általánosban, mikor oltást kaptunk. Gyomor összeszűköl, kijáratra koncentrál, hátha lehetőség adódik a menekülésre. Nem adódott. Majd közöltem is a doktornővel, hogy félek, mint a fene, aranyos volt, mondta, hogy nem fog NAGYON fájni… hahaha lehet, hogy egy gyereknél ez bejön, de én tudom, hogy átvág. Végül hősiesen tűrtem, nem hisztiztem, és nem is sírtam. Azért fura, tényleg utoljára az általánosban oltottak. Azonban hosszas gondolkodás után rájöttem, hogy a gimiben minden tavasszal megfáztam, mint a kutya, és akkor jött éccaka az ügyelet, és jól a fenekembe szúrta  a tűt. Na az is rossz volt, de amikor dög lázas vagy, kicsit jobban viseled a fájdalmat, mert tompák az érzékszerveid, legalábbis nekem.

Aztán erről eszembe jutott, hogy milyen aranyos volt az apu, előbb mindig próbálkozott a hideg vizes törülközővel, hátha lejjebb megy a láz, szorgalmasan cserélgette az éjszaka közepén, majd miután nem segített, hívta az orvost. Azért nem lehet túl könnyű egy férfinek egyedül, egy kamasz lánnyal. De az apu mindig remekelt. Hála érte. Hát ez lett az oltásból…

Híradó

Emberi csontokat találtak, híradós: Lehet, hogy az elkövető, lehet, hogy az áldozat, de lehet, hogy egyik sem.

De valamelyik biztos, ugye?

BZMG! Apa beszél arról, hogy nekik kellett dönteniük arról, hogy mi legyen a fiúkkal aki gyakorlatilag már nem élt… Zseniális riport kérdése: Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?

Anyádat! Nyílván kurva könnyű eldönteni, hogy akkor haljon meg a gyereked. Bármi mást nem tudnál kérdezni? Bármit aminek egy csöpp értelme van, ami nem azt fejezi ki, hogy mekkora egy kretén vagy, és mennyire fogalmad sincs a szakmádról?

Nevetséges szombaton dolgozni... Bár magam is meglepődtem, hogy mennyire hatékony vagyok annak ellenére, hogy úgy érkeztem, hogy melóhoz nem nyúlok.

Megjött a jó ember főnököm is külföld országból, és hozott csokit. Rendes. De ha szívatásból adta, mert tudja, hogy fogyózom, akkor nem az. De nem feltételezem, hogy emlékszik rá, hogy jeleztem diétázom, elképzelhető, hogy kisebb gondja is nagyobb ennél.

A nap fénypontja a szauna lesz, azt hiszem, na már ha kis barátnőm ráveszi magát, hogy odavánszorogjon. Kéne egy cipő is. Már kb 3szor próbáltam fel egy lila cipőt, de valahogy nem tudom eldönteni, hogy megvegyem-e. Egy dolog, hogy nincs rá pénzem, de ezt ignorálom, viszont annyira nem olyan, mint amiket én hordok, hogy nagyon... ezzel együtt, vagy ennek ellenére nagyon tetszik... valaki megszánhatna és megmondhatná, hogy mit tegyek. Nyílván tudom, hogy nevetségesek a problémáim.

Zsenialitás

Egy szenátor Nevadában beperelte Istent. Reálisan hangzik, mert mért is? Mert borzalmakkal fenyegeti a világot. Ja nem fenyegeti, tényeket közül. Engem is mindig ezért basztatnak, mert tényeket közlök ami nem tetszik másoknak. Távol álljon tőlem, hogy Istennel akarjam magam összehasonlítani, de ugye, ahogy én nem tehetek arról, hogy mik a tények, csak közlöm, így senki más sem, még akkor sem, ha ő Isten. Nem lehet lefolytatni a pert, mert nincs címe… Na ja a Biblia nem fogalmaz pontosan, mert, hogy a mennyekben, ok, ok, de hány szám alatt. Másik komoly hiányosság, hogy ok, ott a Biblia, és ír benne nekünk mindenfélét, de végül is cégszerűen senki nem írta alá…

Kicsit hasonló, bár máshogy…

A halott nagyimmal álmodtam, mentem fel hozzá, és tökre féltem, hogy akkor még él-e, vagy már meghalt. De nem hallt meg, mert ajtót nyitott, és olyan szép volt, és megöleltem, és csak bőgtem, bőgtem mint az állat, és néztem, hogy milyen szép, és ebédet csinált nekem, és fájt, mert jó volt, aztán meg felébredtem. Csupa könny volt az arcom. De érdekes, mert úgy mintha kb. pofán öntöttek volna egy adag vízzel, esetleg arcon pisilt a macskám… - ez olyan Zsíros volt J.

Kundera állítólag besúgó volt. Hát ez nem szép dolog, nagyon nem, de talán ne ítélkezzünk egyetlen mondat alapján, és ettől még zseniális író. Kezeljük külön a dolgokat. Lehetne?

Közel 14 éve járok autóval a városban, és 31 éve úgy egyáltalán. Mégis napok óta az az érzésem, hogy azt sem tudom, hol vagyok, merre megyek... menjek... Még akkor is hasznosabb lenne a létezés, ha benzint locsolnék szanaszétfelé, mert, hogy akkora kerülőket teszek, mint egy barom, az tuti.

Balek...

Tegnap megnéztem kis Zsírt, nagyon aranyos, de tényleg, nem csak azért, mert ezt illik írni, vagy mert gyerek, hanem mert aranyos, hogy van. Főleg fóka, jó a hasizma, és szerintem kölcsönkérem, mert nálam is feltörölhetné a parkettát. Megnyugtat, hogy szeretem. Főként azért, mert mosolyog, ha meglát, és ha felveszem nem kezd el üvölteni, mint egy idióta, és nem kapálózik, hogy az anyja vegye el – sok gyerek teszi ám ezt, őket nem szeretem. Azt is bírom, hogy a papucsot rágja, és más szülő tigrisbukfenccel vetődne oda, hogy jaj úristen, nyílván meg fog halni, ha ilyesmit csinál, de e helyett anyu, rezignáltan megkérdi tőle, hogy muszáj-e. Olyan normális szülők… nincs műbalhé, nincs túlaggódás, nincs ő a legtökéletesebb gyerek duma…

Ma pedig a NATO csúcs ellenére bemerészkedtem a városba. Meglepően jól lehetett közlekedni, az egyetlen fentakadást a rendőrök okozták. Zseniális rendőr fiú, megállít a kereszteződés közepén, mert jön sziréna autó, és kanyarodik… Közünk nem volt egymáshoz, nem arra mentem ugyanis amerről kanyarodtak, de azért megállított, hát jó… Ezután merően bámultam, hogy mehetek-e. rendőr gyerek int, hogy igen, miközben a szemből jövő busznak is, hogy igen… Vajon mire gondolt? Hátha legyőzi Fiesta, BKV-t? Barom… De túléltük. Végül csak azt nem értem, hogy a NATO képviselőkre vajon más szabályok vonatkoznak? Ők miért nem állhatnak meg a piros lámpánál, értem én, hogy fontos emberek, de BZMG csak van 2 percük amíg zöldre vált. Vagy ők már nem is emberek, ők olyan görög isten félék, akik mentesülnek minden szabály alól, és mi a szaros pórnép, meg álljunk meg, a KRESZ szabályok meg nem is olyan egyetemlegesek? Ez olyan ciki…

Reggel munkába araszolva az egyik remek jó rádió adón – juventus – nagyszerű reklámot hallhattunk. Mely felidézett különböző szilikonnal telepumpált sztárnak nevezett hölgyeket, majd közölte, hogy ők elégedettek magukkal. Aha, nagyon, főleg miután már nem úgy néznek ki, mint az isten adta – vagy nem adta… Majd felhívták a figyelmet, hogy a nem tudom én melyik szalonban remekül átszabják, fel és lepumpálják a kívánt testrészeket, hogy Micsoda nők lehessünk. Na köszönöm. Remek, elkorcsosult világunkban még erre nagy szükség van, hogy minden áron közöljék, hogy az nem szép amilyen vagy, és csak akkor leszel Micsoda nő, ha te is ide oda pumpálsz ezt-azt, itt-ott leszívatsz. Ha legalább egy fittness terem lenne, hogy tornázz, azt még el bírnám viselni, de hogy ennyire kézenfekvő manapság, hogy a természetes nem szép, csak a mű, az már vérlázító. Köszönjük ismét, reklám istenek…

Ma hívatott a fővezér. Nagyon szeretem. Tökéletes, színpadias stílusában elmondta, mennyire elégedett a munkámmal, sőt csodál mint embert, az agilitásom, a precizitásom, a szaktudásom miatt, látja ő és érzi a tehetségemet. De a lényeg azért mégis az volt, hogy tényleg csak elmondaná, hogy innen-onnan jönnek a hírek, hogy nem vagyok elég kedves, az agilitásom a munkatársakkal szemben is megjelenik. Naná! De nem csak, hogy verbálisan, hanem az arcomra kiül, hogy mit gondolok. Na itt kiült, az hétszentség. Gondolatrendőrség BZMG! Az kellene még. Nem azért, mert nincs igaza, mert de, de könyörgöm, mért kérnek arra, persze szavak nélkül, hogy legyek álszent. Mért kellene úgy tennem, mintha a hülyékről azt gondolnám, hogy értelmesek, mért ne nyilváníthatnék véleményt? Mért van az, hogy a munka a legkevésbé érdekes, hanem legyél seggnyaló, behízelgő, gerinctelen, és akkor te leszel a szuper ember, a követnivaló példa. Nem törekszem a népszerűségre, és a jellemtelenség sem az erősségem. De a főnököm örülni fog, mert első idegrohamom után rendet kezdtem tenni, mert akkor lehetett széttépkedni a papírokat… Szánalmasak az emberek. Próbálok okulni, és legalább azt hasznosítani, amit lehet, de az a félelmem, hogy itt nem az én jellemem fejlődése a fontos, hanem az, hogy ebben a környezetben nem terem babér a karakán személyiségeknek.

Aztán jött a következő kör. Elmélkedtem, hogy vajon ki mószerol, mert ugye nyilvánvaló, hogy nem magától találja ki… ok, ok, hogy bizonyára jó emberismerő, na de azért ennyire talán mégsem, tekintve, hogy a munkakapcsolatunk szinte minimális. Végül 3 ember maradt, aki tuti. Na van is okuk rá… De végül egészen megörültem, mert ahogy végiggondoltam a kollégákat, akik bizony vannak szép számmal, rá kellett jönnöm, hogy egészen sok emberrel jó a viszonyom, meglepően jó. Akivel meg nem, az hát van az a bizonyos szívesség dolog… De végső soron, most órák múlva úgy döntöttem, hogy levonom a megfelelő tanulságot, okulok, és fejlődöm, és az Isten meg nem bottal ver.

Kedves barátommal sétáltunk a körúton, majd egyszer csak azt mondta, valamelyik este nagy nyúl levágás volt… Hosszasan elgondolkodtam, hogy ez mit jelent, úgy véltem, valami szleng, és nyílván utal valami egészen másra, de nem sikerült semmire asszociálnom, így megkérdeztem, hogy az meg mi. Furán nézett, és közölte, hogy csupán annyit, hogy levágták a nyulakat… Ja, hogy van amit csak simán szó szerint kell érteni… értem.

Megnéztük A spanom csaja című feledhető, de kicsit tréfás filmet. Azért elgondolkodtatott, mint minden az életben. Tényleg így van, a rossza pasik kellenek, még akkor is, ha utáljuk őket? Aha, igen. A jófiúk unalmasak, és nem igaz, hogy egy szar pasi miatt menekülünk vissza a jó öreg, nyugishoz. Nyugszunk majd békében, addig meg inkább kapjunk idegbajt egy rossztól. Szerintem.

Ma egy igen hosszú, az egyik barátnőmmel lefolytatott beszélgetés után kissé elszomorodtam. Nem meglepő, tekintve, hogy minden vackon képes vagyok elszomorodni… Valahogy nem mondható tökéletesnek a házasságuk, ami persze szintén nem meglepő, mert semmi nem az, de valahogy rossz volt hallgatni. Amikor felröhögött, hogy szerelem, ugyan már… a legrosszabb az volt, hogy nem csak mérges volt a hangja, de valahogy olyan érdektelenség, olyan szeretetlenség is áradt belőle. A házasság egyáltalán nem biztosíték semmire. Persze eddig is tudtam, csak nem sejtettem. Emberek élnek, egymás mellett, vagy néha együtt, és aztán már lehet, hogy nem akarnak együtt élni. A szerelem, a rózsaszín köd úgy látom jöhet még a mi korunkban is, de sokkal gyorsabban múlik el. Rossz felidézni amikor voltam valakivel, és már nem érdekelt, hogy mit csinált, hogy ott volt, vagy sem. Egy kapcsolat ezer teherrel, és még több csalódással jár együtt. Vajon mi a jobb, ha egyedül van az ember, vagy ha valakivel, és aztán szépen kiábrándul?

Mért nem lehet egyszerű az élet, vagy legalább egyszerűbb? Hosszasan elmélkedtem, hogy milyen is nekem, hogyan élek magamba. Jól, rosszabbul, de én alakíthatom a dolgokat, és senki nem bánt meg. Arra jöttem rá, hogy nem akarok megint olyan helyzetbe kerülni, hogy valaki más irányítsa a hangulatomat a létezésével.

Rájöttem mi a hiba a szex és new yorkban. Hát az, hogy ugye felmerül egy téma, amiről a csaj írni kezd. Eddig rendben van, a legtöbbször ez még egészen érdekes is, meg elgondolkodtató. A végére pedig mindig rájön a megoldásra. Na ez a hiba. Mert a legritkább esetben jön rá az ember pár nap alatt azt őt foglalkoztató probléma megoldására. Vagy legalábbis engem sokkal komolyabb kérdések ejtenek zavarba, mintsem, hogy egy-két nap alatt máris megvilágosodjam. De lehet csak az én felfogásom lassú.

Ma úgy veszem, hogy helyre állt a rend. Reggel hajnalban keltem, még sötét volt, elmentem tornázni, aztán szépen melóztam, utána találkoztam egy barátnőmmel, este pedig holt fáradtan haza estem. Na így folyik az én kis életem a megszokott medrében, és mintha a lelki egyensúlyom is helyre billent volna. De lehet csak azért mert ma a Hold egész nap a skorpióban jár J.