Far, far away

Tegnap 3-4-ig kitört rajtam a felfázás. Az utat hazafelé olyan agresszíven tettem meg, hogy szerintem ha valaki hallott volna, azt hiszi elmebeteg vagyok. Pedig nem, csak fájt, és pisilni kellett. Egyébként ennél szarabb fájdalom számomra nincs. A gyógyszertárban majdnem szívgörcsöt kaptam amikor az egyetlen előttem vásárló pasi elkezdett utcákról diskurálni, de a pofavágások, és a cümmögés eltántoríthatta, így kisvártatva távozott. A gyógyszertáros a tíz ezres felmutatásakor közölte, hogy nem tud visszaadni, én meg közöltem, hogy oké, akkor egy ezrest adok a gyógyszerért, erre meglepve ő, hogy de annyiért nem adja oda, mire én, hogy akkor tán mégis oldja meg a visszaadást valahogy. Mindeközben meg akartam halni a fájdalomtól. Hazaérve, rávetődtem a wc-re, fejemet a mosógépen pihentetve kínlódtam, srác meg simogatta a fejemet. Idilli családi kép, azt hiszem. Ne képzelje el senki.