Far, far away

Felhívott egy fickó Amerikából. A végén már ott tartottunk, hogy jön ide, és ha jobb idő lesz menjünk uszodába. Hát a felét nem értettem annak amit mondott, de nyilván így is döbbenet szimpatikus vagyok, ha mégis ide jutottunk.

Azt álmodtam, hogy a volt pasim és a felesége meg a gyerekük ott laktak nálam. Nem igen értettem, hogy miért. Egyszer csak úgy mellesleg megkérdeztem, hogy esetleg nem akarna-e a családjával végre elköltözni, mire mondta, hogy persze igen, nem is érti miért nem mentek el eddig. na ezt én sem értettem. Rohadt nyomasztó álom volt.

Tegnap a szaunában egy lányka szájából a következő mondat hangzott el: A futópadon kénytelen vagyok futni, valahogy mozog és félek, hogy leesek. ??????? Azt már nem is értettem a másik mit mondott, ez a kijelentés annyira leállította az agyműködésemet. Nem élvezem annyira a tornát mióta Estike nem jár, és főleg a szaunát nem, és azt sem, hogy nem beszéljük meg a napi eseményeket. Béna.

Miután kiőrjöngtem magam, hogy nem vehetem meg a kurva drága fülbevalót, ami tényleg, nagyon, de nagyon szép volt, és nagyon de nagyon jól állt, azonban több mint egy havi teljes rezsije-hitel tartozása a tesómnak, szépen hazamentem, és a végére egész jó este kerekedett. Nem, nem ittam semmit. Srácnak beállt a dereka, vagy mi, és csak görnyedten tudott járni, kérdezte, hogy így is szeretem-e, és ha örökre így marad akkor is szeretni fogom-e. Biztosítottam róla, hogy igen.

Van egy vicces dolog is. Srác időnként éjszaka rám nyomul, állítom, hogy ilyenkor nincs teljesen magánál, de - vagy pont ezért - olyan vehemenciával próbálkozik, mint mondjuk az első alkalmakkor. Persze szegény nálam nem ér célt álmomból hajnal kettőkor felriasztva - ehhez már túl régen együtt vagyunk - de roppant cukinak találom. Mindaddig amíg nem tudom mit álmodott, ami miatt így begerjedt... és azt sem mesélem el, hogy ezek után én mit álmodtam ;)

Annyira szeretnék szavakat találni arra amit érzek. Talán a düh a legmegfelelőbb. De ez olyan nagy, nyomtatott betűs DÜH, ami beleordít a világba.

A hétvége azzal telt, hogy konstatáltam tesómék tartozás össz mennyiségét, illetve azt, hogy ebből mennyi az amit NEKEM muszáj kifizetnem, hogy a lakás amiben élnek az én nevemen lévő közüzemi tartozásait kiegyenlítsem, hogy utána lekerüljön minden a nevemről, és ne engem vigyenek majd később az adósok börtönébe. Ha arra gondolok, hogy azért dolgozom, hogy a tesómnak, az ő elbaszott elhízott tunya férjének, és az anyánknak aki leginkább csak megkeserítette az életemet, kifizessem a gáz és víz valamint a lakbér számláit akkor olyan hangosan szeretnék teli torokból üvölteni, hogy olyan hangosság már nincs is. Tesóm ostobasága - ami nem veleszületett, hanem szerzett - oly mértékű, hogy apánk például már nem sajnálja - aki igen jó ember egyébként - hanem azt gondolja, hogy egy paraszt és kész. A kevés fizetés nem mentség, ha továbbra is cigit veszel a férjednek, inkább csak kólát iszol mint bármi mást, és egyébként is igyekszel mindenből a drágábbat megvenni, semmint, hogy megnézd melyik az olcsóbb. Valamint drága anyánk, ott mos, főz, fürdik, de egy centet nem fizet be a számlákba.

Az a baj, hogy nincs választásom. Talán szar ember is vagyok, de amíg valóban bele halnék abba, hogy hogy él a tesóm, és ha egyedül lenne, akkor segítenék neki gondolkodás és idegbaj nélkül, de egyszerűen képtelen vagyok így - illetve megteszem, csak belebolondulok - , hogy a két másik semmirekellőt is segítem ezzel. Az viszont biztos, hogy ezt elintézzük és utána amíg nem szabadul meg a slepptől én leveszem a kezem róla.

Az szerintem az öregedés jele, hogy reggel felvettem a necc harisnyát, majd levettem, mert úgy ítéltem meg, hogy túlzás ilyenben melózni menni. Két éve még simán felvettem.

Egy pillanatra elöntött az az érzés, hogy minden dolgot az életemben én választottam, én akartam, hogy így legyen, és ettől olyan megnyugtató lett minden.

Gondolom mindjárt elmúlik.

Az egyik csizmám sajnos kuka.

Ellenben átgondoltam és kell egy fekete félcipő magas sarokkal, egy vajszínű magas sarokkal, és egy valamilyen színű szintén magas sarokkal. Valahogy az utóbbi két évben áttértem a laposabb cipőkre, azonban most nem kedvelem őket, és nem akarok tavasszal nagyis lapos - tavaly persze az volt a menő szerintem és nem volt mamás - cipőkben drasszálni.

Különös a kontraszt reggel, az alig bírok levánszorogni a kocsiig, és a gázt is nehéz nyomnom, majd két pillanattal később az üvöltve eddát éneklés között.

Hát nem szuper, hogy márciusban lesz egy hosszú hétvége?! Nem is soká, két hét múlva. Áprilisban Húsvét, majd Május 1, és kisvártatva Pünkösd, aztán pedig itt a nyár!

Idei böjti programom a következő, semmi édesség, amibe beleszámít minden nemű édes péksütemény is, illetve pénteken semmi hús. A legeslegjobb a semmi vacsora 40 napig lett volna, de azt torna mellett nem bírom.

Tegnap, hogy ne kelljen sráccal beszélni, illetve nézni se, a konyhába száműztem magam rántott gomba címen. Kicsit zavart, hogy ez neki majd jó lesz, hiszen ehet, de még így is megérte. Aztán lássatok csodát bocsánatot kért. Persze próbálta magyarázni, hogy az azért nem úgy van, de mondtam, hogy el se kezdje. Pont.

Arról szeretnék írni, hogy milyen aranyos a LukiNyúl, micsoda cuki dolgokat csinál, hogy a környezete elolvadjon tőle. Milyen rendes, hogy alszik éjszaka, és nem üvölt helyette. Meg arról, hogy Gina milyen aranyos, micsoda totál menő rövid - mihez képest - hajat vágott nekem. Micsoda jó mézes pálinkákat ittunk. Meg arról, hogy micsoda hideg volt a hó, rendesen fájt a kezem, meg, hogy a Gina pasi és srác állva meg hason előre szánkóztak mint az óvódások, és ezen mennyit kellett röhögni. Meg, hogy a panna cotta kurva finom. De nem tudok erről normálisan írni, mert basz szét az ideg a pasim miatt.

Valami háború dúl az országban álmomban, és én mentem harcolni. Tele bátor, hazafias és hősies érzésekkel, és cseppet sem féltem, csak vártam a dicsőséget, így vagy úgy. Klassz volt, még ha rossz álom is.

Kurvára elegem van srácból. Akárhonnan nézem, időnként olyan hangot enged meg magának, ami szerintem nem csak, hogy paraszt, de fel is veti a kérdést, hogy én tényleg ezt képzeltem magamnak? Szerintem én ez vagy ennyi vagyok, hogy velem így lehetne beszélni?

Tegnap elmentem egy ásvány boltba ajándékot venni. Meglepve tapasztaltam azt az udvarias kedvességet ami az eladó nőben megvolt. Kiválasztottam egy medált, szerintem állat jó, nagyon halvány vajszínű szerű, sötétebb barna csíkok vannak benne, és a sötét barna csíkok között enyhén lilás beütés. Durva. Segített hozzá láncot találni, illetve bőrt, mert ezt olyanra kell tenni - mindig tanul az ember - valamint kerestünk hozzá karkötőt. Tette ezt mindazzal az udvariassággal, ami se nem tolakodó, se nem sok, és nem érzed, hogy rád akarja erőszakolni, hanem, hogy segít, mert azért van itt.

Nekem is kell ilyen medál egyébként...

Ma jön az új felettesem, a főfőnökkel csekkolni. Nem feltétlen engem, de gondolom is. Akkora kurva jó vagyok, mert az egyik legmenőbb cuccomba jöttem dolgozni, remek benyomást keltek majd ruha alapján. Értelmemmel pedig elkápráztatom, akárcsak csillogó személyiségemmel. megyek kávét inni, nem pörgök elégé.

A mai pásztortarhonyában 2 db hús volt összesen. Nem vagyok egy nagy húszabáló, és a múltkor csak félre lökdöstem, de azért ez gáz.

Megint havat mond, és én nem örülök, mert pénteken elutazunk, és nem akarok derékig érő hóba menni az ország másik felébe.

Itt bent most boldog vagyok, mert a február sem lett olyan szar, mint az gondoltam volna. Bár a márciustól már senki és semmi meg nem ment, de akkor is örülök, mert legalább csak egy szar hónap lesz. Utána meg jók jönnek. Tegnap egy másodpercre elgondolkodtam valami ide illő szakmai egyetemen, de rájöttem, hogy a nyelvtudás szintén fontosabb lenne, szóval inkább arra kéne energiát fektetnem. Srácnak felvetettem, hogy nem akarunk-e együtt tanulni, valami mindkettőnk számára ismeretlen nyelvet. Nem akarunk.

Szombat este rájöttem, hogy nem tudok elég sokat enni. Egy krémleves után a fél adag kajából is hagytam. Pedig remek jó koszt volt. Ezért kár étterembe menni, viszont nem kár, lévén remek este lett, mindenki jókedvű volt, és végre láttam Estikét. Srácok szerintem egészen megszokták egymást, de legalábbis szokják. Ez is jó. Valamint most a mosogatólé ízű sütőtökkrém leves fogyasztása közben sírva gondolok a sajtkrém levesre amit otthagytam.

Egyébként csupa móka és kacagás az élet, most éppen kimutatást gyártok tavalyra, és nem kevés büszkeséggel mondom el, hogy a bpi átlag felett teljesítettünk. Köszönöm, király vagyok.

Hülye felfázás ma visszarosszabbodott, pedig tegnap már tök jó volt. Szemét.

Tegnap este persze csak ilyen tréfásan, de gyerek neveket véleményeztünk. Az Izidorból jött az Izildúr. Majd ez után én halálra röhögtem magam, azon, hogy legyen a gyerek neve Vezetéknév Aragorn fia Arasorn. Srác azt mondta, hogy oké, de csak akkor ha az én nevem pedig Zsákos Frodó lesz. Nem értette, hogy az férfinév. Ahogy egyébként azt sem, hogy mért röhögök ezen ennyire, de szerintem vicces volt. Meg olyan vidám este volt amúgy is.

Szeretek dolgozni. Ezt feltétlen fel kell jegyeznem, arra az időre, amikor majd utálni fogok.

Már csak 3 nap meg 4 nap és utána szabi. Alig várom. Addig is tavaszra már annyi bevétel lesz, hogy csak, szóval örülök. Hacsak ki nem rúgnak február márciusban, hogy mért ilyen szar... Na mindegy, ma pozitív vagyok, így biztos nem így lesz, sőt a mennybe is megyek - egyszer biztosan.

Zsír húggal tegnap lezsíroztuk - haha - , hogy hamarosan majd beváltom a leadott aranyakat egy valamire. Tépelődöm a karperec és a gyűrű között, de majd a látványra bízom magam.

Mióta itt vagyok - majd 1 éve - nincs rendesen mit ennem. Itt nincs étterem, csak egy béna büfé, szemben egy pékség - halálos ellenség kakaós csigával és a többiekkel - valamint 7 perc sétára egy kis közért, ami ilyen hidegben túl messze van. Halálosan ráuntam a szendvicsekre, a kiflikre, a túrós táskákra, és alakomnak sem kedvez. Így befizettem magamat a Food Expresshez. Múlt héten egészen elégedett voltam, azonban ma olyan ótvar kaját kaptam, hogy csak. A neve tarhonyás hús. A tarhonyát majdnem a legjobban szeretem. Azonban ezt sikerült oly módon elsózni, hogy sót köpök tőle, és ha rákötöm magam a csapra, talán akkor nem száradok ki. A hús, amiből olyan 6-8 darab lehetett összesen, egytől egyig zsíros volt, így értelemszerűen nem ettem meg. Tehát, ettem egy tál tarhonyát 660 Ft-ért. Ami nem lenne, sok, ha egy tál rendes étel lett volna, de egy elsózott tésztaféléért azért mégsem járja. A gond pedig igazából a csalódás, és az aggodalom, hogy akkor mi a tököt egyek?

Tegnap 3-4-ig kitört rajtam a felfázás. Az utat hazafelé olyan agresszíven tettem meg, hogy szerintem ha valaki hallott volna, azt hiszi elmebeteg vagyok. Pedig nem, csak fájt, és pisilni kellett. Egyébként ennél szarabb fájdalom számomra nincs. A gyógyszertárban majdnem szívgörcsöt kaptam amikor az egyetlen előttem vásárló pasi elkezdett utcákról diskurálni, de a pofavágások, és a cümmögés eltántoríthatta, így kisvártatva távozott. A gyógyszertáros a tíz ezres felmutatásakor közölte, hogy nem tud visszaadni, én meg közöltem, hogy oké, akkor egy ezrest adok a gyógyszerért, erre meglepve ő, hogy de annyiért nem adja oda, mire én, hogy akkor tán mégis oldja meg a visszaadást valahogy. Mindeközben meg akartam halni a fájdalomtól. Hazaérve, rávetődtem a wc-re, fejemet a mosógépen pihentetve kínlódtam, srác meg simogatta a fejemet. Idilli családi kép, azt hiszem. Ne képzelje el senki.

Hétfő. Hideg, havas, hülye.

Ketten, két nap alatt toltunk be egy üveg bort. Nem vagyunk igazi alkeszok. No meg a bort sem nagyon szeretjük. Eltelt a hétvége, egész jó volt. míg srác nem volt otthon megnéztem a Gyűrűk urát angolul, hogy okuljak. Végül is...

Szombaton rallyztam a piacra, és egy kocsi majdnem belém jött, macisajt volt neki, de nem gondolt megállni. Éreztem én, hogy baj lesz, átmentem a szembe sávba, a havas úton nem túl jó rángatni a kormányt, így bár megcsúsztam egy kicsit, de nem mentünk egymásnak. A köcsög mögém áll, és háborog. Gondoltam rá, hogy ha nem esne a hó, kiszállnék, odamennék, ő lehúzná az ablakot, én meg belebasznám a  fejét a kormány kerékbe. Szép álom volt.

Vettem bort - édeset, bocsánat - olaszos rágcsát, midnenféle újszerű édességeket. Már csak azt remélem, hogy a hó nem akadályozza meg srác hazajutását. Bár apa szerint csak tavasszal tér haza...

Mindjárt megyek Zsírhoz, ha nem ad túró rudit, akkor megölöm. Aztán megyek tornázni, aztán szauna, aztán vásárolok, majd haza, este pedig 300. Csodálatos péntekben reménykedem.

Szombat lusta délelőttel, kis tevékenységgel, aztán túró gombóc, és este romantikus fürdőzés.

Az csak a baj, hogy az esetek igen nagy részében, az ilyen szépen felépített programsorozat mindig bebaszik, és a vége szar lesz. Most mindent megteszek, hogy megváltozzon az átok széria.

A nagy kínlódások kezdetet óta - vasárnap - tegnap volt az első felhőtlen esténk. Végül nem is olyan gáz. Ma meg elutazik, de csak holnapig, így talán megint lesz egy kis nyugalom, ami alkalmat ad töprengésre.

Asztrológus óta az a jó, hogy lett egy olyan pozitív töltetem, hogy azt hallucinálom, hogy nekem mindenképpen jó lesz, akár így, akár úgy. Különben klassz dolog azt gondolni, hogy bár az élet cseppet sem könnyű, de csak nincs alapvetően elbaszva. Később majd elmúlik a pozitív hangulatom, de most egy kicsit kell nekem. Szombat estére veszek egy üveg bort, gyertyákat, és romantikus habfürdőzést tartunk.

Azért amikor egy barátnőm képeket küld a gyerekéről, majd úgy írja alá, hogy Üdvözlettel... az szerintem ultra gáz.

Továbbra is töprengek. Nagyjából mindenen. Irigylem azokat, aki el tudnak dönteni valamit, és aztán amellett ki is tartanak. Azokat, akik nem hezitálnak, nem bizonytalankodnak, hanem csak tudják, hogy mit akarnak. Persze kb látom az irányt, csak nem tudom hogy, és mikor induljak meg.

Viszont a régi karikagyűrűimet MINDENKÉPPEN eladom. Nincs többé kísértő múlt.

Hétfői bunkóságaimat kompenzálandó ma kedves vagyok midenkivel.

Minden folyamatos mozgásban van. Sok a kérdőjel, és megrémiszt amikor válaszolnom kell, konkrétan. Át kéne gondolnom dolgokat, de én sosem tudom, hogy lehet átgondolni valamit. Nem tudok leülni, és elcsendesedni, töprengeni. Nekem a gondolkodáshoz a kommunikáció is kell, akkor vannak gondolataim, ha beszélek valakivel, és ez generálja a tovább illetve az átgondolást. Szegény Zsír és Estike bátran tűrik ezt, csak valahogy felmerült bennem, hogy lehet, hogy magamba kéne fordulni egy rövid időre. De hogy? Lehet, hogy haladhatnék lépésenként.

1. Gyógyszer csütörtöktől befejezve.