Far, far away

Értelmezhetetlen, hogy felébredek és már szar kedvem van. Éjszaka srác csinálta a hisztit, mivel valami megcsípte, és nem tudott aludni. Tény, hogy megcsípte több helyen is, ki is vonult a nappaliba aludni. Oké, igaza van én is hisztiznék, a helyében. Azonban ennek köszönhetően egy órán keresztül nem tudtam utána elaludni, és persze folyamatosan vakaróztam, mert én is hipochonder vagyok és éreztem, hogy valami mászik rajtam... A fáradtság pedig nem segít a lelkemen. Ahogy az én többet nem alszom itt megjegyzés sem az éjszaka közepén. Oké, akkor ezentúl külön alszunk. Jó ötlet.

Valami rém szar időszak van és úgy szeretnék már túl lenni rajta. Várom a szülinapom mint a megmentőt, remélem nem okoz majd csalódást. Bár nem tudom mitől változnának meg a dolgok az egyik pillanatról a másikra, illetve mitől oldódnának így meg. De klassz lenne ha végre csak örülnék a nyárnak, az életemnek.

Valahogy azt gondolom, hogy jó lesz ha hétvégén elutazik, talán lesz egy kis időm és önfegyelmem, hogy rendet tegyek a gondolataim, az érzéseim között. Kurva jó lenne nem utána szomorkodva, szorongva tölteni a hétvégét. Annyira elszoktam megint az egyedül léttől, hogy rémiszt a lehetőség. De akárhogy is, mondjak bármikor bármit, legyen bárhogy, én társas lény vagyok. Ez már tuti.